A családomban nagyon erős a német vonal, így elég sok rokonom is él Németország különböző részein. Én Magyarországon születtem, de a magyar mellett szinte anyanyelvi szinten beszélem a német nyelvet is. Ennek ellenére vannak olyan német rokonaim, akikkel még így sem tudok beszélgetni, mert a németnek egy olyan dialektusát beszélik, amit alig tudok megérteni.
A németre nagyon igaz az, hogy a dialektusai sokszor annyira eltérőek, hogy még az anyanyelvűeknek is nehezükre esik megérteni a másikat. Ilyenkor szokták használni a Hochdeutsch-ot, amire azért a németek többsége át tud váltani, ha szükséges. Ez a német nyelvnek egy mindenki által könnyebben érthető kiejtése és szabályrendszere.
Ebben a dialektusban beszélgettem pár hete az unokatestvéremmel is, mikor nálunk járt. Elmesélte, hogy Hannoverben átesett egy plasztikai műtéten. Őszintén szólva ez látszott is rajta, és azt kell, hogy mondjam, hogy jól döntött. Szerencsére nem csak Németországban vannak ilyen kiváló orvosok, de itthon is. Elkezdett érdekelni engem is ez a lehetőség.
Úgy döntötten, hogy szeretnék egy mellfelvarráson átesni. A női hiúságomat már régóta bántja az, hogy a melleim megereszkedtek a szülésem óta, de most végre rátaláltam a megoldásra.
Persze volt bennem egy nagy adag félelem is a műtéttel kapcsolatban, de a honlap, amit találtam teljesen megnyugtatott. Itt részletesen leírtak mindent, amire csak kíváncsi voltam ezzel az egésszel kapcsolatban. Úgy látszik, hogy ez a plasztikai sebészet pontosan tudja azt, hogy az ügyfeleit mi is aggasztja.
Nem sokkal később konzultáltam is a doktor úrral, ahol átbeszéltük a lehetőségeimet és a további teendőimet, miután alaposan megvizsgált. Mivel már elmúltam harminc éves, ezért mammográfiára is sor került. A vizsgálat során tudtam meg, hogy nekem glandurális lógó mellem van, ami azt jelenti, hogy a lógás mirigyállomány alapú.
Szóba került annak a lehetősége is, hogy mellnagyobbítással szüntessük meg a melleim esztétikai problémáját, de ez csak akkor lett volna megoldás, ha nem vagyok elégedett a melleim méretével. Az én esetemben erről nem volt szó, így maradt a mellfelvarrás lehetősége.
Szerencsére alkalmas voltam a műtétre. Több fontos kérdést is átbeszéltünk. Itt került sor a végleges ár meghatározására is. Az ár két dologtól függ: a műtét bonyolultságától és attól, hogy altatást, vagy helyi érzéstelenítést kérünk-e.
Az altatás természetesen drágább, de számomra egyértelmű volt, hogy ezt fogom választani.
Az orvost megkérdeztem arról is, hogy mikor térhetek majd vissza a munkába. Azt válaszolta, hogy mivel szellemi munkát végzek, így várhatóan elég lesz az egy hetes pihenő is. Fizikai erőkifejtéssel járó munkakörök esetében ez a pihenőidő tovább tart.
A műtétet követően bőven elég volt csak közepes erősségű fájdalomcsillapítókat bevennem ahhoz, hogy ne érezzek semmi kellemetlen érzést. A harmadik nap után már gyakorlatilag nem is éreztem semmit. Sokkal rosszabbra számítottam, de utólag már látom, hogy teljesen feleslegesen izgultam ezen az egészen.
A mellfelvarrás után három hétig kötelező a kompressziós melltartó viselése. Erre azért van szükség, hogy a gyógyulás egyszerűbbé váljon. A műtétem során nem csak felszívódó varratokat használtak fel, így több alkalommal is vissza kellett mennem varratszedésre, de ezek a procedúrák egyáltalán nem voltak kellemetlenek a számomra.
A plasztikai műtétemet követően sokkal magabiztosabban érzem magamat. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam ebbe! Sok olyan nő számára jelenthet segítséget ez a plasztikai sebészet, akiknek problémájuk van a testükkel.