Az utóbbi években az én családom is, sok más családhoz hasonlóan, külföldön vállalt munkát. Nem sok időt töltöttünk itthon, de azért egy évben 2-3 hónapra szabadságra menni mindig összejött.
Ez az előnye a szezonális munkák vállalásának Németországban. Amellett, hogy a fizetésünkből fedezni tudjuk a költségeinket abban a bizonyos 2-3 hónapban, probléma nélkül visszatérhetünk az előző munkahelyünkre. Ennek az engedménynek is megvan az oka azért, az év nagy részét heti egy szabadnappal dolgozzuk végig, ami nem egy álom munkakörülmény, de az a pár hónap vakáció és a megbecsülés teljes mértékben kárpótol. Németországban mezőgazdasági munkakörben dolgoztunk egy ideig, ami eléggé nehéz munka, már csak abból a szempontból is, hogy nagy hőségben, vagy hideg esőben egyaránt kellett végezni a feladatainkat.
Az egyik haza látogatás alkalmával egy nagyobb családi összejövetelt is sikerült megszervezni, ahova eljöttek a szüleim testvérei a családjaikkal és minden közeli vagy távoli rokon. Mivel több család is külföldön dolgozik, ezért évek óta nem sikerült ezt összehozni, úgyhogy igazán nagy igény volt rá.
Édesapám testvérei Ausztriában dolgoznak, egy ideje már sikerült az egész családot kiköltöztetni, de ez időbe került, az elején csak ketten indultak útnak, úgymond kitaposni az utat.
Pár évvel ezelőtt, miközben ausztriai munkák után kutakodtak, az internet bukkantak rá egy pályáztatással foglalkozó weboldalra .
Ez az út azért tűnt a legkézenfekvőbbnek, mert családfenntartókként nem akarták a véletlenre bízni a dolgokat és vakon kiutazni az ismeretlenbe nem volt egy választható opció számukra.
Azzal, hogy a tiroli.hu szolgáltatását vették igénybe, annak az esélyét, hogy sikertelen próbálkozások után üres kézzel hazajönnek, minimalizálták. Nyílván arra is van példa, hogy valaki mindenféle segítség nélkül boldogul egy idegen országban, de lényegesen kevesebb, és ez a kockáztatás két családapának nem fért bele.
Németül szerencsére az egész család beszél, a rajzfilmeknek és egyéb német nyelvű TV műsoroknak köszönhetően. Erre mindig nagy hangsúlyt fektettek a szülők már a legelején, a szülők alatt már az ő szüleiket is értem. Az egyik dédnagyapám német származású volt, talán ez volt a kiváltó oka ennek a nem mindennapi családi hagyománynak.
Az első 1-2 év eléggé nehéznek bizonyult, a kapcsolatot nagyrészt skype-on tudták tartani, a pár kisebb szabadságot leszámítva. Lehetett volna ezt lazábbra is venni, de itt a cél nem kizárólag a pénzkeresés volt, hanem olyan körülmények megteremtése, ahová nyugodtan ki lehet hozni az otthon maradt családtagokat, és ez azért nem kis munka. Először is meg kell győződni arról, hogy a település ahol letelepedni készülnek, hosszútávon is megfelelő lesz a gyerekeknek és ők sem maradnak munka nélkül. Ehhez viszont elég sok helyen próbálták ki magukat, amire a pályáztatás előnyeinek köszönhetően volt is lehetőségük bőven. A kitűzött cél az volt, hogy egy viszonylag nagyobb város közelében, vagy épp a városban helyezkedjenek el, mivel hogy a gyerekek iskoláztatására is kellett gondolni. Körülbelül három szezon ledolgozása után sikerült megtalálniuk a tökéletes helyet, persze hamarabb is mehetett volna ez, csak biztosra szerettek volna menni.
A dolgozni vágyó és tudó embereknek szerencsére nem olyan nehéz ausztriai munkát találni, ha már a család egyik tagja jól ismeri a helyi munkáltatókat, ezért nagybátyám felesége is hamar talált.
Az unokatesóim azóta már Klagenfurtban elvégezték a középiskolát és szakácsnak tanulnak mindketten az apjuk bíztatására.
Az én szüleim jelenleg azon gondolkodnak, hogy mi is oda költözzünk, hogy a család nagy része együtt lehessen és ne csak egy évben egyszer találkozzunk, de ez még a távoli jövő zenéje.