A német precizitás világhírű. Erről személyesen is volt lehetőségem meggyőződni, ugyanis a múlt évben oda terveztük a nyaralást. Hosszú az út, de mindenképp megéri távolabb menni, és nem csak nagyvárosokat érdemes megnézni. Mi a Mosel folyó partján szálltunk meg, és onnan indultunk csillagtúrákat tervezve a közeli településekre. Azt már előre tudtam, hogy a környék tele van programokkal és hétvégi rendezvényekkel, arra pedig kifejezetten készültem, hogy lesz egy oldtimer bemutató. Bepakoltuk a családot az autóba és elindultunk az egyik legizgalmasabbnak ígérkező nyaralásunkra. Előtte persze sokat készültünk, jártunk autósboltban, rendeltünk az internetről ablakmosó folyadékot, illetve kenőanyagot, hiszen mindenre fel akartunk készülni.  Hallottam már több olyan rémsztorit is, amikor pont az autó hagyta cserben az utasait és emiatt dőlt össze a vakáció, ami nem kis szomorúságot okozott. Az autósboltban is mondták, hogy igenis időt és pénzt kell fordítani az előkészületekre, nehogy emiatt érjen minket szomorúság. A kenőanyagot pedig kifejezetten ajánlották, mert ilyen száraz nyári időben azért praktikus, mert ahová kenjük, ott távol tartja a szennyeződéseket és a vizet. Ez biztosan nem egy elhanyagolható szempont, úgyhogy később rendeltem a szüleimnek is, nemcsak magunknak.

Az úton minden rendben volt, a hely pedig már első ránézésre is szépnek tűnt, hát még néhány nap körbejárás után. Közeledett az oldtimer kiállítás napja, ám a családnak még nem szóltam róla, mert azt akartam, hogy meglepetés legyen mindenkinek. A fiaimról amúgy is tudtam, hogy lelkesednének ezért, a férjemről pedig reméltem, hogy ha mindenkinek tetszik, akkor talán neki is fog.
Aznap reggel feltűnően fülig ért a szám, ez pedig hamar lerántotta a leplet a tervemről. Szinte be se tudtuk fejezni a reggelit, már mindenki indulni akart. A helyszín egy nagy mező volt, ahová felsorakoztatták a gyönyörűbbnél gyönyörűbb autókat. Mindegyik mellett ott állt a tulajdonos, és percenként törölgették a polírozást. Hosszasan csodáltam egy öreg Volkswagent, amikor egy mosolygós úriember odajött hozzám, hogy ki vagyok, honnan jöttem. Hamar beszélgetni kezdtünk, amikor pedig elárultam, hogy honnan jöttem, fülig ért a szája. Elárulta, hogy neki vannak Magyarországon ismerősei, ugyanis anno oda járt egyetemre, illetve, hogy egy csomó szerszámot és adalékanyagot onnan kap. Ekkor eszembe jutott, hogy van nálam a kenőanyagból, amit még otthon házhoz hoztak, úgyhogy eldöntöttem, hogy megmutatom neki, hátha tetszik, mert akkor tudok szerezni. A cég nem szállít külföldre, de én szívesen kiküldöm, az már tényleg nem egy nagy feladat.

Schneider úr a kenőanyagra – mint szakértő – azt mondta, hogy kiváló alapanyag, valószínűleg már dolgozott ilyennel, az egyik ismerőse már hozott neki, de aztán többet nem küldött. Gyorsan fel is ajánlottam neki, hogy én otthon rendelek online többet, és akkor lesz nekem is, meg neki is, amit majd én postázok Németországba. Nagyon örült az ajánlatnak, ezért felajánlotta, hogy látogassunk el hozzá, és megmutatja a többi féltve őrzött autóját. Megbeszéltük, hogy másnap mehetünk, és elvisz minket egy-egy próbakörre, sőt, ha kedvünk van hozzá, ki is próbálhatjuk az autóit, ha másképp nem is, legalább beleülhetünk. Így is lett. A következő napon a műhelyében várt minket, ahol patika tisztaság és poroszos rend fogadott minket. Körbemutatta az autókat, majd azt is megmutatta, hogy hogyan kell azt a bizonyos kenőanyagot felvinni a megfelelő helyre. Miközben kenegettük a hengert, egy kicsit nekünk is dagadt a májunk, hogy bizony ez otthonról érkezett ide, Németország kevéssé ismert szegletébe, és pont mi, magyarok kenhetjük. Ahogy felzúgtak a motorok, másképp éreztük magunkat, az adrenalin termelődni kezdett, az országúton pedig már egyenesen euforikus állapotba kerültünk. Mindig is féltem a sebességtől, kifejezetten szabálykövető ember vagyok, de most elfogott valami földöntúli érzés, és rábíztam magam egy tapasztalt öregúrra, hogy végigcikázzon a folyó menti szerpentinen.